Amerikai adósságplafon

Angolul: debt ceiling

Összefoglalás:

• Törvényileg szabályozott az az összeg, amelyet az amerikai Kincstár kölcsönként felvehet. A Kongresszus évente szavaz erről az összegről, amit adósságplafonnak hívnak .
• A republikánusok csak akkor hajlandók tovább emelni az adósságplafont, ha a demokraták beleegyeznek kiadásaik visszafogásába.
• A Kincstár év végére eléri a megszabott adósságplafont. Ezután még kb. két hónapig tudják fedezni a kiadásaikat, de ezután kénytelenek lesznek néhány programot beszüntetni, vagy kötvényeik utáni kifizetéseik leállítására.
• A plafon megemelésének elmulasztása pénzügyi katasztrófához vezethet. A legutolsó ilyen alkalommal az amerikai értékpapírok 17%-ot estek és a DXY index 3.3%-al csökkentek, mire végül megemelték a plafont.
Az Egyesült Államok törvényei értelmében a Kongresszus felhatalmazása szükséges a kormány számára, hogy kölcsönkért pénzből finanszírozza a Kongresszus által megszavazott programokat. Eredetileg a Kongresszusnak minden egyes kötvényt külön kellett engedélyeznie, majd az első világháború alatt vezettek be egy átfogó adósság maximumot, vagy adósságplafont, hogy nagyobb flexibilitással ruházzák fel a Kincstárat. Ahogy nőtt a nemzeti adósságállomány, a Kincstár rendszeresen elérte ezt az adósságplafont, amit általában különösebb fennhajtás nélkül megemelnek ilyenkor. 
De 2011-ben az adósságplafon a költségvetés feletti csatározások helyszínévé vált a 2010-ben a Képviselőházi többséget magához ragadó republikánusok és Obama elnök és a demokraták között, akik a Szenátusban voltak többségben. Az USA 2011 májusában érte el adósságplafonját. A Kincstár kijelentette, hogy „rendkívüli intézkedésekkel” fenn tudják tartani a kormány működését augusztus másodikáig. Megkezdődtek a tárgyalások a plafon megemeléséről, majd júniusban összeomlottak, amikor a republikánusok elutasítottak egy tervezett adóemelést. Július végére napok választották el a kormányt olyasmitől, ami korábban elképzelhetetlen volt – a fizetésképtelenségtől.
Ez a kiadás visszaszorítás és adóemelés közötti holtpont majdnem az Egyesült Államok kormányának leállásához vezetett. A Standard & Poor’s ekkor értékelte le az USA adósbesorolását AAA-ról AA+-ra, mert a kormány nem lett volna képes lejáró adósságait kifizetni. Az amerikai értékpapírpiac 17%-ot esett (bár a Kincstári kötvényekre gyakorolt hatás meglepően visszafogott volt), a DXY pedig 3.3%-ot esett.
A két oldal végül megegyezett, hogy ha 2013 január elsejéig nem tudnak dűlőre jutni, akkor nagyszabású költség visszaszorítással oldják meg a helyzetet. Ezek a kiadáscsökkentések egy nappal Bush elnök adócsökkentése és egyéb intézkedéseinek lejárta után léptek volna érvénybe. A kiadáscsökkentés és adóemelés körül kialakult felfordulást fiskális sziklának nevezték el.
A 2011-es egyezség a következő adósságplafon miatt kialakuló vitát a 2012-es választások utánra tolta el. De ahogy mondják „ma van az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál”. Ez a határidő, ami olyan messzinek tűnt, elérkezett.
Mi történik, ha nem emelik meg az adósságplafont?
Geithner, a Kincstár főtitkára szerint az adósságplafont év vége előtt ismét elérik. Egy ideig a Kincstár „rendkívüli intézkedésekkel” képes lesz elkerülni a korlátot – lényegében zsebből zsebbe adva a pénzt – amiből elég pénze lenne a kormánynak, hogy további két hónapig működjön. Azonban nem tudják örökre elkerülni a problémát. 
Az adósságplafon emelése nélkül három választási lehetősége van a kormánynak:
1) A kiadások fedezésére elegendő mértékű adóemelés
2) A kiadások adóbevételhez igazítása
3) Fizetésképtelenség bejelentése a meglévő adósságállományra
Az első opció, a drasztikus adóemelés, valószínűleg nem lesz. A harmadik lehetőség, a fizetésképtelenség, hatalmas katasztrófához vezetne. Így a Kincstár valószínűleg a második megoldást próbálja meg elsőként. A Kincstár felhasználhatja minden adóból befolyó bevételét néhány nagy tétel kifizetésére; Medicare, Medicaid, társadalombiztosítás, munkanélküliségi biztosítás és honvédelmi kiadások, de így például komplett szövetségi intézmények, állami alkalmazottak és ösztöndíjas diákok maradnának pénz nélkül, ami szintén katasztrófához vezetne. Például az csak kellemetlenség lenne, ha be kéne zárni a nemzeti parkokat, mert nem tudják kifizetni a vadőröket, de a légi irányítási dolgozók is szövetségi alkalmazottak. Ha ők nem kapnak fizetést, akkor leáll a légiközlekedés az Egyesült Államok felett. Ugyanígy a parti őrség nélkül leállna a hajóforgalom
Ha az USA ezzel együtt sem képes a kamatokat fizetni, vagy a meglévő adósságot felújítani , az világméretű pénzügyi válsághoz vezethet. Külföldiek kezében van a Kincstári adósság fele. Ha ők elkezdenek kételkedni az amerikai kormány megbízhatóságában, akkor magasabb kamatokat fognak követelni a kölcsön adott pénzük után. Ez pedig véglegesen megemelkedett kamatokhoz és lassabb növekedést jelentene az Egyesült Államok számára. Ez azzal is járhat, hogy a pénz elkezd kiáramlani az amerikai pénzpiaci alapokból (amik általában Kincstári értékpapírokba fektetnek), ami likviditási krízishez vezet a cégek számára, ahogy az a Lehman Bros. összeomlása után is történt.
Mindezek fényében ez valóban problémás lehet.